Életem legnagyobb problémája az alkohol. Egész életem során menekültem az alkohol miatt.
16 éves korom óta nem ittam alkoholt és a mai napig nem vagyok képes inni...
Az alkohol szó hallatán görcsbe rándul a hasam, nagyon sokszor leblokkolok.
Nekem mindenki iszik a családban (apu, anyu és a testvérem is). Félek a családomtól...
Sajnos a barátom is iszik, én még igazából egyszer láttam részegnek. (na jó akkor sem volt annyira az), de maga a tudat, hogy szereti az alkoholt megijesztett... Most csendes szemlélő vagyok, hogy sokat iszik-e vagy csak alkalomadtán... Van néhány barátja, akikkel nagyon jó baráti viszonyban van, és időnként nála aludnak. Egyszer az anyja elszólta magát, már megint átjönnek a barátaid, akkor megint leisszátok magatokat... Ez az elszólás megrémített. Beszéltem vele az alkohol problémámról, és azt mondta, hogy nem akar változni, én ne várjam el tőle, hogy ne igyon, pedig én csak annyit kértem kevesebbet...
Azt mondta, hogy ha iszik, az neki jó érzés, és sokkal nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lesz... Engem ez is zavar, én úgy gondolom, hogy ne azért igyon az ember alkoholt, hogy kiegyensúlyozottabb legyen. Szerintem ezzel pont az ellenkezőjét éri el az ember.
Mitől félek?
Attól, hogy a társam is alkoholistává válik...
Nem akarok olyan életet, mint amilyen a gyerekkoromban volt. Nem akarom, hogy a jövőbeni gyerekeim úgy éljenek, mint ahogy én. Nyugodt, kiegyensúlyozott életet szeretnék...
Talán ha leírom ezeket a szavakat, és írok erről a témáról, akkor talán rugalmasabban kezelem majd a dolgokat...
